Afrocubandance

Irodalom és vallástörténeti háttér

TÁNCTÖRTÉNET

A táncokhoz elengedhetetlen az irodalmi és vallási háttér alapismerete. Köszönet a cikkekért Kertész Miklósnak! Santería vallástörténet magyarul: Dornbach Mária: Istenek levesestálban. Az afrokubai santería című könyve. (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2009.)


SANTERÍA (Orishas)

  • Eleguá (Az utak, útkereszteződések, a sors istene)
  • Obatalá (A föld, az emberek, az igazság, béke megteremtője)
  • Ochosí (A vadászat, a bajok elhárító istene)
  • Ogún (A fémek, fémeszközök, a kés, az erdő, a szavanna ura)
  • Oshún (A folyó, pénz, gazdagság, szerelem istennője)
  • Oyá (A vihar, szél, szikra, temető istennője)
  • Babalú Ayé (A hímlő, bőr- és nemibetegségek istene)
  • Shangó (A mennydörgés, villám, tűz, harcok, dobok, férfiasság istene)
  • Yemayá (Az anyaság, a sós vizek, a tenger úrnője) 

SANTERÍA

A santería a yoruba származású kubaiak hagyományos vallása. A yorubák a mai Nigéria és Benin területén éltek és élnek ma is. Nevük hausza eredetű szó, és okost, ravaszt jelent. Kubába, és általában az Újvilágba, a XVI. sz. kezdetétől hurcoltak rabszolgákat Fekete-Afrikából. Eleinte főleg a Kongó-medence és a mai Angola területéről, később Nyugat-Afrikából is, de akkoriban a yorubák még erős királyságokat alkottak, és inkább ők adtak el rabszolgákat az európaiaknak, mintsem őket vitték volna el. A XVIII. sz. közepétől fogva a hauszák támadásaitól és a belharcoktól meggyengültek, és a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején már ők alkották a Kubába és Brazíliába hurcolt rabszogák zömét.Az Újvilágba teljesen kisemmizve érkeztek a rabszolgák, családjuktól, vallási és társadalmi intézményeiktől és tárgyi világuktól megfosztva. Csak az volt az övék, amit a fejükben, tudásként magukkal vihettek: a nyelvük és a hitviláguk. Jelentős különbség volt viszont a spanyol-portugál illetve az angolszász-holland gyarmatokra került rabszolgák sorsa között. Miközben a cukornád-ültetvényeken ugyanolyan keményen dolgoztatták őket, a spanyolok és portugálok sokkal több szabadságot adtak a rabszolgáknak. Először is mindenkit kötelezően megkereszteltek, utána viszont engedélyezték nekik, sőt, bátorították őket arra, hogy saját érdekvédelmi és vallásos szervezeteket alakítsanak, mégpedig etnikai hovatartozásuk szerint. Emellett viszonylag könnyen ki lehetett törni a rabszolgasorsból, pl. rabszolga és szabad ember közös gyermeke szabad emberként élhetett. Ennek következtében gyorsan kialakult egy egyre népesebb szabad fekete és keverék, mulatt lakosság.A feketék szervezeteiben, ahová a szabad feketék és mulattok is tartozhattak, hivatalosan szigorúan csak katolikus vallásgyakorlatot engedtek meg, de a rabszolgatartók nem törődtek a részletekkel. Nekik elég volt, hogyha a feketék "ördögi" és "borzalmas" dobolással és tánccal kísért énekeiből kihallották a katolikus szentek neveit, és az oltáraikon ott voltak a szentek szobrai. A "ravasz" yorubák pedig éltek a lehetőséggel. A maguk számos istenségét azonosították egyes katolikus szentekkel, és ebben a formában áldoztak nekik. Ez eredetileg csak felületes, külső jegyek alapján történő álcázása volt az istenségeknek, az orisháknak. Idővel viszont kialakult egy jellegzetesen kubai yoruba vallásgyakorlat, ami különbözött az eredeti afrikaitól (és többi karibitól és a brazíliaitól), és amiben az afrikai és katolikus elemek összefonódtak, noha a mai napig az afrikai elemek dominálnak.Az eredeti (és mai afrikai) yoruba vallás, európai szemmel nézve, meglehetősen bonyolult, részben azért, mert szájhagyományon alapszik, nincsen szent könyvekben kodifikálva. Fontos eleme az ősök tisztelete, a reinkarnációban való hit, és a természeti jelenségek természetfeletti erőkkel, szellemekkel való azonosítása (animizmus). Jellemzően nagycsaládi vallás: a természetfeletti lények nem a mennyországban vagy Olymposzon laknak, hanem a hívők családi körében, résztvesznek a mindennapi életben, örömökben, perpatvarokban. A mitológiájuk ugyanolyan bonyolult és ellenmondásos, mint a nagycsaládi-törzsi élet. Nem félni kell tőlük, hanem áldozatok bemutatásával meg kell nyerni a jóindulatukat.A természetfeletti lények népes panteonjából az orisháknak, a természetfeletti erőket és az ősöket megtestesítő lényeknek áldoznak. Ezek részben természeti jelenségeket reprezentálnak, részben emberi tulajdonságokat, általában keveredve. Az egyes orishák eredetileg lehettek földrajzi elemek, pl. folyók szellemei (Oshún, Yemayá), de többen közülük történelmi személyből váltak istenséggé (Shangó király volt, Oggún kormányzó). És minthogy nem minden istenség került át Afrikából Kubába, és Kubában sem volt egységes vallási szervezete a yorubáknak, nagyon sokféle, és közösségről közösségre változó tulajdonsággal ruházták fel az orishákat, pl. egyeseket közülük több szenttel is azonosítottak.

Kertész Miklós


RUMBA

  • Yambú
  • Guaguanco
  • Columbia

RUMBA

A rumba szó elsődleges jelentése "zenés-táncos összejövetel". Például a "se formó la rumba", azaz "elkezdődött a rumba" kifejezésben ebben az értelemben használják. A rumbában mindenki aktív: énekel, táncol, vagy zenél, azaz valamilyen ritmushangszert használ. A zenéhez szervesen hozzátartozik a kórus, amit mindeki énekel. Az előénekesnek nagyon kell tudnia improvizálni, a kórus irányítója mellett még ő a helyi hírügynökség és animátor is. A rumba kialakulhat bárhol, bármikor, egy folyosón, az udvarban, az utcán, és persze vannak nagy, meghirdetett, ünnepekhez, fiestákhoz kapcsolódó rumbák, és emellett turistáknak szánt bemutatók. A rumba ma is élő szórakozási forma az afro-kubai emberek életében. De ugyanakkor nyitott, bárki részt vehet benne.Szűkebb értelemben háromféle táncot, illetve a hozzá kapcsolódó zenét is jelenti szó. Ez a három tánc illetve zene a yambú, a guaguancó és a columbia. Az első kettő zeneileg elég hasonló, de a guaguancó élénkebb, mint a yambú; a columbia ritmusa más, és sokkal strukturáltabb, sokrétűbb, és sokkal nehezebb táncolni is.Mai formájukban ezek a táncok és zenék a XIX-XX. század fordulóján alakultak ki Kuba két nagy északi parti kikötővárosában, Havannában és Matanzasban, elsősorban a dahomelyi eredetű arará afro-kubai közösségekben. Utána viszont gyorsan elterjedtek más közösségekben és egész Kubában, és jelentősen hozzájárultak a ma is ismert populáris zenei stílusok (son montuno, mambo, timba) kialakításához. Egy-egy közismert rumba zenét játszhatnak akár yambú, guaguancó, vagy son montuno formában is (pl. Dónde anabas anoche). A modern timba harmadik, mambo részében úgyszólván mindig van rumba, általában jól felismerhető szöveggel, és a clave ritmus legalább egy része clave de rumba.A rumba nevű szalon- illetve versenytánc csak a nevét kölcsönözte a rumbától, ez a bolero egy változatának internacionalizálásával keletkezett. Ugyancsak rumbának hívnak egy afrikai zenei stílust, ami kubai populáris stílusok (son montuno, mambo, cha cha chá) afrikai változata. A továbbiakban ezekről nem lesz szó.A rumba egyes zenei számai nagyon hosszúak, tulajdonképpen egybefolynak, úgy vált az egyik a másikba. A táncos részeket egy kör közepén általában egyszerre egy vagy néhány táncos vagy táncos pár táncolja, akiket idővel felváltanak más táncosok. Az alábbiakban a három rumba táncról lesz szó. Általában ebben a sorrendben is követik egymást a táncok, de egy hosszú rumbában akárhányszor újraindulhat a sor.

Yambú
Ez a rumba leglassabb, és legkönnyebben tanulható zenéje és tánca, valószínűleg a legrégibb is. Tréfás neve "rumba de los viejos", az "öregek rumbája". Mivel clave alapja, a clave de rumba, ugyanolyan, mint a gyorsabb guaguancónak, Kubán kívül gyakran erre a zenére tanítják az utóbbit. A yambút táncolhatja egy nő egyedül is, de általában egy nő és egy férfi táncolja. A nő megpróbálja elcsábítani a férfit, aki hajlana is elcsábulni, de már öreg, nem bírja a tempót, megbicsaklik, elesik, támaszkodnia kell a nőre. Ezt ugyan tényleg nem szokták a fiatalok, legalábbis a fiatal férfiak táncolni, de akkor is eltáncolják az öregséget, ha fizikailag teljesen fittek, sőt, ahhoz, hogy jól eltáncolják, elég fittnek is kell lenni. Viszont valóban táncolják idős emberek, kedvesen kifigurázva saját öregségüket. Minél csábítóbb a nő, és minél viccesebben erőlködik a férfi, annál jobbnak tartják a táncot. A yambúban nincs oltás, vacunao (ld. a guaguancónál), ahhoz már "öreg" a férfi. Hozzá kell tenni, hogy a yambú is jelentősen begyorsul a végére, és szépen táncolni nagyon is nehéz.

Guagauncó
Ezt szigorúan párok táncolják, ahol a nő csábítja a férfit, de védekezik is a férfi "oltás"-ai, "vacunao"-i ellen. Az elején az előénekes szöveg nélküli dallamokat, la-la-la-lákat énekel, amiket a kórus ismétel. Ebben a részben pár vagy párok csak kerülgetik egymást, nincs vacunao. Utána jön egy szövegrész, ismert, élénk kórussal, és azután már lehet oltani. A nő csábítással meghívja az oltást, és ha nem elég élénk a partnere, akár csípőre tett kézzel meg is állhat, hogy mi lesz már? Oltani bármilyen hirtelen mozdulattal lehet, akár nagyon akrobatikussal is. A védekezés is sokféle, és noha kötelező védekezni, a nő még azt is eljátszhatja, hogy nem sikerült neki. Az oltás mellett számtalan más táncos gesztus, kifejezés van még a guaguancóban. A férfi kifejezheti azt, hogy megvédi a nőt, lakhelyet biztosít neki, a nő azt, hogy nem csak csábító, hanem hűséges is, stb. A gesztusok egy része a férfi kendőjéhez, a pañuelo-hoz kötődik. Ha a férfi eldobja a kendőjét, a nő több mindent tehet vele, otthogyhatja, kimossa majd otthagyja, vagy akár el is teheti. Ez utóbbi, hagyományos közösségben legalábbis, sikeres lánykérést jelent. Úgyhogy a kendővel érdemes vigyázni!

Columbia
Ez a legnehezebb tánc a rumbában. Hagyományosan csak férfiak táncolják, mégpedig egyszerre csak egy. Ma már nők is táncolják. A tánc kezdetéhez, amikor váltják egymást a táncosok, hozzátartozik a harc gesztusa is. Utána a táncos és a zenekar egymásnak játszik. A táncos eltáncolja, mit az énekes énekel, utalást egy istenre, vagy eseményre, illetve van olyan rész is a táncban, amikor az egyik dobnak illetve dobosnak táncol. A táncos testtartása magas, nem hajol vagy guggol le, mint a másik két stílusban. A tánc nehéz kell hogy legyen, egyéni és virtuóz. A jó táncosnak, amellett, hogy reagál az énekre és a dobolásra, saját témái vannak, pl. eltáncolja hogy sánta, vagy hogy kötéltáncos, stb. Amikor a táncos fáradni kezd, vagy a közönség unalmasnak tartja a produkcióját, akkor engedik, hogy egy másik táncos jöhessen be, és az előzőnek le kell mennie. Ez általában nem megy konfliktus nélkül, nem babra megy a játék. A columbiának vannak kifejezetten veszélyes változatai, amikor késekkel, vagy üvegek között bekötött szemmel táncol a táncos. És még egy turistáknak szánt produkcióban is azok a kések valódi kések, nem színházi kellékek.

Kertész Miklós

AFROKUBAI TÁNCOK KONGÓ TERÜLETÉRŐL

  • PALO
  • YUKA
  • MAKUTA